Öt nap, öt panel (3.)
Avagy így indult a 15 éves, idén Korcsmáros Pál-díjjal kitüntetett 5Panels karrierje. Spuri mesél róla...
Nem olvastad az előző részt? Itt pótolhatod:
Lehet, hogy az egész egy pocsék ötletből indult, de közben valami egészen más, és sokkal jobb lett belőle… és ha annak idején bárki lebeszélt volna a pocsék ötletről, akkor ma valószínűleg nem lenne 5Panels. Lehet, hogy valami más formáció úgyis létrejött volna, de azért kicsit örülök, hogy lett hozzá közöm.
Random kihívás
Azt hiszem, három nagy identitás-krízis kísérte a 5Panelst az alatt a néhány év alatt, amíg én is benne voltam (kb. 2014-ig). Ebből az első máris a csapat pályájának elején jelentkezett, és bár feltételezem, hogy egy külső szemlélő számára ez nagyjából a lepkefing szintjével érhet fel, számunkra mégis komoly közösségkovácsoló erővel bírt.
2010 szeptemberében tehát elindultunk, októberben pedig már nagyjából megvolt a csapat első felállása, közben sorra hoztuk ki a magunk kis füzeteit, miközben próbáltam a 5Panels mögötti naiv tervet (5nap-5panel) valahogy felfuttatni (nulla hozzáértéssel, nyilván nem is ment), amikor teljesen váratlanul berobbant a képregényes társadalomba a Random magazin.
A Random magazin csapata* felismerte a magyar szerzőis szcéna egyik “hibáját” (ami szerintem egyébként az MKA szerzőire is igaz volt - remélem, ezen nem sértődik meg senki), miszerint az alkotók csak saját kedvtelésükre, vagy a saját maguk önkifejezése céljából készítenek kicsit elvontabb, művészieskedőbb képregényeket, amivel biztosan nem lehet szélesebb közönséget megszólítani. Ha tehát bárki ki akarna lépni a párszáz példányos pocsolyából, akkor egy konkrét receptet kell követni, és ehhez a randomosok tartották magukat: színtiszta zsánerképregényeket kell készíteni (sci-fi, fantasy, posztapokaliptikus, stb. témában), és ezeket a lehető legnagyobb eléréssel kínálni az olvasók felé. Ehhez ők az online, ingyen elérhető antológia formátumot választották.
* A Random alkotói csapatról Szűcs Gyula mesélt a Comix Kölyök podcast egyik adásában, de ott biztos elhangzik egy téves emlék, mert én nem voltam tagja a Randomnak. Tisztán emlékszem, hogy a feltűnésük után meg is kaptam tőlük, hogy nem válaszoltam a meghívójukra… Hogy a válaszom elmaradása azért volt-e, mert akkor már alakult a 5Panels ötlete, és ezért nem foglalkoztam vele, vagy az egész valamiért nem hozott lázba, erre már őszintén nem emlékszem, de igazából mindegy is.
Érdekes volt, hogy a Random csapata a képregényes társadalom magjától függetlenül szerveződött, és olyan alkotókat tömörített, akik nyomtatásban nem adták még ki a képregényüket. A magazin első száma 2010 decemberében jelent meg, és a csapat a blog.hu felületét használta, ami az Indexhez tartozott, és Szűcs Gyula akkoriban az Indexnél dolgozott, így nagyon ügyesen összehozták a marketinget is (Index főcím, egyéb cikkek a megjelenésről, stb.). Nem tudom, mennyire volt sikeres, de azt gyanítom, hogy NAGYON sokan látták és olvasták, és sokkal nagyobb tömeget tudtak elérni.
Tehát volt a kb. száz példányos füzetekkel jelentkező 5Panels és a zsánercuccokat közlő, komoly érdeklődésre számot tevő Random. Két csapat, két teljesen eltérő gondolkodásmóddal, és természetesen egy ebből fakadó, akarva akaratlanul is kialakult rivalizálással. Mi (vagyis én biztosan) irigykedtünk, miközben a másik oldalról fájóan lesajnáló kommentekkel találkoztunk, így nem meglepő, hogy nem volt felhőtlen a kapcsolat a két tábor tagjai között. Teljesen emberi dolog egyébként, hogy fiatalon mindenki 1000fokon pörögve áll bele minden hülye vitába, és emiatt nem is lehet utólag hibáztatni senkit. Érdekes viszont, hogy azokkal a tagokkal, akik mai napig aktívak* a Randomból, teljesen haveri viszonyban vagyunk (Gyulával többször is együttműködtünk valamilyen formában az elmúlt évek során), és most már csak jókat röhögnénk ezeken a konfliktusokon. Sőt, az egyik Random magazinos képregény pont tavaly nyáron jelent meg a 5Panels kiadásában nyomtatásban.
* Itt jegyezném meg, hogy a Random magazinból évi egy szám jelent meg, és összesen három számot élt meg.
Mindenesetre mi - még ha nem is fogalmaztuk meg magunknak egyértelműen - ekkor találtuk szembe magunkat az első fontos kérdéssel: hogyan tovább? Hogyan határozzuk meg a 5Panelst? Mit csinálunk mi tulajdonképpen? Miben vagyunk mások, mint a Random? És bár ezeket a kérdéseket nem tettük fel egymás közt, mégis valahogy a csapatban forgott, és aztán a válasz is teljesen spontán született meg rá.
Papír és festékszag
Pádi dobta fel az ötletet, hogy ha már ennyien vagyunk a 5Panelsben, miért ne készíthetnénk valami játékos dolgot, mint például hogy egy hívószóra (vadhajtás) mindenki készítene egy pár oldalas kis sztorit. Nagyon szerettük ezt a közös melót, és mivel mindig mutogattuk egymásnak a kész oldalakat, ez egyformán inspiráló volt mindenki számára.
Nem akartunk nagy babérokra törni, mint a Random, hogy 60-70 oldalas kötetet kihozni, és egyértelműen nem gondolkodtunk zsáner képregényben sem (hiába diktálta ezt a józan ész), lehet, hogy már csak dacból is egészen más irányba fordultunk, mint a “konkurencia”. De az is lehet, hogy jobban szerettük a játékot, a közös munka örömét, mint az előre megfontolt “képregénygyártást”. Azt hiszem, idővel elfogadtuk, hogy bár a Random irányvonala nagyon jó, mi megmaradunk a kis pocsolyánkban, és akárki akármit mond, a nyomtatott képregény formátumát fogjuk választani megjelenési felületnek.
Ekkor még nem, de később biztosan megfogalmaztam magamnak azt a tézist, hogy amit az ember ingyen kap, azt kevésbé becsüli, mint amiért fizetnie kellett. És bár lehet, hogy a nyomtatott, művészkedős, szerzőis képregény jóval kisebb közönséget vonz majd magához, azok a kevesek értékelni fogják a kiadványt. Egy alkotónak pedig ennél több igazából nem kell. Sosem arról szólt a szerzőis képregénykiadás, hogy meggazdagszunk belőle. Arról szólt, hogy nyomtatásban, kézzel fogható formában láthatjuk a munkánkat, és vannak, akiket érdekelnek a műveink. Ennyi bőven elég volt ahhoz, hogy félévente kihozzunk valami - számunkra játékos formában készített - képregényt. Ebben a szellemben jelent meg 2011 márciusában a Vadhajtás.
2010 év végén az MKSZ profilt váltott, és Magyar Képregény Szövetség néven tevékenykedve már nemcsak a kiadók számára nyitotta meg a tagsága kapuit, hanem bárki csatlakozhatott, így én is beléptem hozzájuk. Ez később kihatással is volt a 5Panelsre.
Időközben megérkezett a csapathoz Erhardt Domi, Lénárd Laci, Vári Tomi és Szebeni Peti is, és egy egészen aktív pesti kemény mag alakult ki, akik hetente egyszer összeültünk valahol (a McDonaldsban, vagy a régi munkahelyemen, vagy az ELTE TTK épületében), és alkottunk valamit csak úgy a saját szórakoztatásunkra.* Az elv az volt, hogy mindenki rajzolt egy-egy képkockát, majd továbbadta a lapot a mellette ülőnek, aki folytatta a sztorit egy újabb képkockával, majd a harmadik ember lezárta egy újabb képkockával, és a végén megnéztük az eredményeket. Ebből a játékból készült aztán a Staféta kiadványunk is.
* Talán ennek örökségét viszik tovább Pádiék manapság a Drink&Draw találkozókkal (de valószínűleg ez már nem hetente van).
A nyomtatott képregények iránya tehát adott lett számunkra, de mindig éreztük, hogy muszáj egyet előre lépnünk, és kiadványról kiadványra valami többet, jobbat, gazdagabbat adni az olvasóknak. Ha jól emlékszem, 2011 nyarán dobta be Pádi a busók ötletét… De ez már egy hosszabb sztori, úgyhogy: folyt. köv.
Tálosi András (Spuri) - a Bubi Bolt szerkesztője
